Néhány gondolat az előttem szólókhoz.
Semiféle ingyenes dolgot nem akarunk, és nem is akartunk itt Spanyolországban, arra számítottunk, hogy mindenért fizetnünk kell, és nem így lett.
A gyerek iskolába íratásakor mondták, hogy kell egy orvosi vizsgálati lap, ami hasonló, mint amit Magyarországon kell kérni az orvostól, ha nyári táborba megy a gyerek. Elmentünk a rendelőbe, és ott elmondták, hogy ezért nem kell fizetnünk.
A beíratáskor megkérdeztük, mennyibe kerülnek a tankönyvek, mert ugye mi csak bevándorlók vagyunk, még semmit nem tettünk le itt az asztalra, és csodák csodája a tankönyvért nem kellett fizetni. Egyetlen könyv volt, amit nekünk kellett megvenni, egy Amigos nevű, kifejezetten extranjeroknak készült nyelvet oktató könyv.
És a mai nap csúcspontja: a gyerek a rajz és technika órára szükséges Rodolfo doboz szerű kis bőröndöt megkapta az osztályfőnökétől, meg is kérdezte, mikor kell kifizetni, és ezt sem kell. Pedig van rajta ár, 13 euró.
Ezekért a dolgokért nem lehetek soha elég hálás, hiszen ez az ő adójukból, vagy bármiből van, és mégis megkapjuk mi is.
Szóval utánajárás nélkül, maguktól is adnak ők, nagyon sok mindent.
Ja, és a gyerekeket nagyon sok esetben a nagyszülők hordják suliba, oviba, hatodikos koráig nem mehet haza egyedül, és nem is mehet suliba egyedül. Pedig ez egy nagyon kis falu, ahol mi lakunk.
Én csak ennyit tudok írni ide, családi pótlék, gyes és minden nélkül is:
KÖSZÖNÖM SPANYOLORSZÁG, NAGYON KÖSZÖNÖM!!!!!